Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kutyák ápolása

A kutyák ápolási igénye fajtáról fajtára változik, de az alapok azonosak. A walesi corgiknak és más rövid szőrű fajtáknak sűrű szőrréteg simul közvetlenül a bőrre, ami jól szigetel és vízálló is. E réteg felett van még egy vastag, egyenes szálú szőrszálakból álló réteg is, amit nem kell rendszeresen kezelni, mint sok más fajtáét, viszont elég gyakran hullik, amitől a gazda és a lakás is tele lesz szőrszállal. Ha naponta keféljük a szőrét, ez elkerülhető. Kemény sörtéjű kefét használjunk az egész testfelületen, vigyázva a fejnél és a pofánál. Az egész művelet kb. tíz perc. A sima szőrű kutyák kevés gondozást igényelnek, de szőrzetük lehet, hogy nem biztosít megfelelő védelmet a hideg ellen, így csak hetente kell kikefélni. Néhány sima szőrű fajtánál - mint a dán dog és a dobermann - előfordul, hogy testük állandó nyomás alatt lévő pontjain - a könyök és a térd - a szőr benő a bőrbe. Ezeket a részeket balzsammal kell kezelni, hogy a szőr megpuhuljon. A durva szőrű kutyák nem úgy hullajtják szőrüket, mint a rövid szőrű rokonaik, de hathavonta, esetleg hamarabb, ezek is levedlenek, ekkor szőrük nagy csomókban jön ki - főleg ha nem ápolták rendszeresen. A terrierek és a hasonló drótszőrűek számára előnyös a napi átkefélés, mert így megelőzhető, hogy szőrük gubancossá váljon. Kemény sörtéjű kefét és fésűt használjunk, amivel minden szőrcsomót kibonthatunk, s emellett rendszeresen nyírni is kell a kutyát, amit lehetőleg szakképzett kutyakozmetikussal végeztessük. A selymes szőrű fajták - mint a King Charles spániel és az Ír szetter - ugyanazt a gondozást igénylik, mint a durva szőrű fajták, de ne használjunk túl kemény kefét. Bundájuk nagyon nehézzé válhat, ezért évente egy-két alkalommal meg kell nyírni őket. A hosszú szőrű fajták rendben tartása a legidőigényesebb, viszont élvezet őket ápolni. Az olyan fajtákat, mint az afgán agár vagy a yorkshire terrier, napi, alapos gondozásra van szükségük. Ehhez használjunk simítókefét, hajkefét és széles fogú kefét a lábak hátsó részén található csimbókok kifésülésére. Vigyázzunk arra, hogy ne keféljük vagy húzzuk meg túl erősen a szőrt, nehogy megsértsük a kutyát. Helyezzük a kutyát az asztalra. Bár az ápolás a földön is elvégezhető, a kutya ezt a helyet a játékkal hozza összefüggésbe, ezért nem biztos, hogy nyugton tudjuk tartani. Meg kell szokniuk, már kölyökkoruktól, hogy mindig nyugodtak maradjanak, akár nyírásnál, akár állatorvosi kezelésről van szó. Karoljuk át a kutya szügyét és vállát, hogy egyhelyben maradjon, aztán vagy kutyakesztyűvel, vagy gumikefével keféljük le a testét a nyak hátsó részétől elindulva a test két oldala felé haladva, majd a hátsó lábak között és a has tájékán, hogy a kihullott szőrzetet eltávolítsuk. Figyeljünk arra, hogy a kutyák tappancsa, de különösen a farkuk és a végbélkörnyékük érzékeny az érintésre. Beszéljünk a kutyához, főleg amikor a fejét és a pofáját ápoljuk - aztán a végén jutalmazzuk meg.